Detektívhölgyek

Hi!

Ez a barátnőm blogja, most kezdi az írást, de szerintem jó lesz a története!!!

Olvass!

1. fejezet

1. fejezet

Cseppet sem zűrös indulás

   -Edward!- mondom harmadszorra, de bátyám még mindig nyugodtan alszik. Na, nem baj! Kimegyek a fürdőbe, és töltök egy pohár jéghideg vizet, majd visszatérek Edy szobájába.

   -Bocs, bátyus! -suttogom, és leöntöm a vízzel.

   -Áááá! Ezt miért kaptam?! 

   -Indulni kéne az Abszol Útra! Gyerünk, öltözz, addig felkeltem Jack-et!- mondom, miközben elindulok a szomszéd szoba felé. 

   -Jack! Ez meg hova tűnt? Jackie!

   -Nyugi, Hugi!- mászik ki a szekrényből- Csak a pálcámat kerestem!

   -Hajnali ötkor?! Miért volt a szekrényben? Illetve… mindegy.- Jobb, ha nem kérdezősködök. Á, nem, nincs közöm a pálca eltűnéséhez!  -Megyünk az Abszol Útra! Ja, NEM vagyok a nővéred! Egyébként mire ébredtél?- kérdezem kíváncsian, mert az öcsém, ellentétben velem, mindig későn kelő típus volt. Értetlenül néz rám. Lehet, hogy kicsit hadartam? Elismétlem még egyszer.

   -Ja! Kicsit gyors vagy! Hogy-hogy nem alszol el? Edward ordítására Voldemort is felkelne a sírból!

   -Úgy érted, ha eltemették!- egészítem ki vigyorogva. -Megyek, öltözök!- azzal kilépek a szobából, és felmegyek az emeletre, ahol anyuék és az én szobám van. Felkapok egy sima farmerruhát, megfésülködök és már ott se vagyok.

   Testvéreim a lépcsőnél várnak. Tegnap este megbeszéltük apuékkal, hogy Hop-porral utazunk a Foltozott Üstbe (de csak mi, gyerekek), ezért Edy a kandallóhoz lép, és leveszi a polcról a cserepet.

   -Ajjaj! Ebben egy csipetnyi sincs!

Jellemző.

   -Felkeltem aput, hogy hátha el tud minket vinni!- ajánlkozik Jack.

   -Hajnali ötkor? Megőrültél?- ugrik neki Edward.- Azért találták ki, hogy így utazzunk, hogy ne keljen hajnalban kelniük!

   -Fiúk! FIÚK!!! Nyugi! Most felhívom Sarah-t, remélem, el tudnak vinni minket!

Pár perc múlva…

   -Oké, köszi! Szia, Sarah!- lerakom a telefont és a tesóimhoz fordulok.- Mindjárt itt van értünk a többi unokatestvérünkkel együtt. Az udvarról hopponálunk.

        -Nem leszünk feltűnőek az Abszol Úton, á nem!- nevet Jackie. Lehet, hogy igaza van? (Végül is, összesen 13-an leszünk. Nem baj, van megoldás!)

        -Nem együtt megyünk! Csak odajutni segítenek.

        -Megjöttek!

  Kirohanunk az udvarra. Ott állnak mind a tízen. Közülük három már nagykorú, ha együtt vagyunk, ők ,,vigyáznak” ránk.

     -Na, indulhatunk?

    -Persze!

  Megfogtuk a nagykorúak kezeit. Becsuktam a szememet, s mire újra kinyitottam, már a Foltozott Üstben álltunk.

   -Induljunk! Sziasztok! Három óra múlva itt találkozunk.- köszöntünk el az unokatestvérektől.

   -Mit kell vennünk?- kérdezte Jack.

   -Dísztalárt, könyveket, bájital-alapanyagot, üveg- és kristályfiolákat és be kéne mennünk Lil nagybátyjához is. De először irány a Gringotts, mert pénz nélkül semmit sem veszünk!

   2 és fél óra múlva (amiből úgy két órát az Abszol Út 93. alatt töltöttünk, végre elindulunk Olivanderhez (egy hete hatalmas veszekedés volt otthon, mert Jack széttörte a pálcám ’~’ ). Megveszem az új pálcámat, és már rohanunk a Foltozott Üst felé. Szokásunkhoz híven nem volt elég három óra, hogy bevásároljunk. Fél órás késéssel indulunk haza, bár mi csak negyed órát késtünk, de további 15 percen át hallgattuk Sarah-t, aki arról szónokolt, hogy ,, a pontosság a legnagyobb erény”, mire Edward bátyám közölte vele, hogy a legtöbb ember tíz perc után rájön, hogy ez az erény hiányzik belőlünk. Na, de valahogy mégis hazakeveredtünk!

   Otthon még csak anya van ébren, apa 9-nél előbb úgysem kel fel, most pedig 8 múlt pár perccel.

   -Na, sikerült bevásárolni?- kérdezi, miközben egy pálcaintéssel tányérokra küldi a tojásrántottát.

   -Aha- felel Jack.- Az indulás viszont zűrös volt, mert…

   -Mert egy csipetnyi Hop-por sincs itthon- folytatja Edward.

   -Az nem lehet! Tegnap reggel még tele volt…- kiállt fel anya, de a szavába vágok.

   -Igen, de azóta kölcsön adtál Katie-nek, apa húgának, a többi pedig… - magyarázom, majd a kandalló melletti sarokba mutatok.- A többi pedig ott van!

   -De akkor, hogy jutottatok el az Abszol Útra?- érdeklődik anya értetlenkedő kifejezéssel az arcán.

   -Egyszerűen. Én, a zseniális, csodálatos, hihetetlenül ötletes…-kezdem, de Jack a szavamba vág:

   -A csodálatost kifelejtetted!

Míg én az öcsémet fojtogatom, Edward tovább mesél:

  - A lényeg az, hogy Stef felhívta Sarah-t, hogy nem tudnak-e minket is elhopponálni. Nem volt egyszerű, de azért sikerült.

  -Aúúú!- Jack rálépett anyu lábára. Na, megjött apa is! Mindenki egyszerre ordít. Jack velem (,, Te löktél anyának!”) , anya Jack-kel (,, Nem tudsz vigyázni?!), apa a ,, rendbontókkal” (,, Nem lehet aludni tőletek!”) , Edy Jack-kel ( ,,Ne feleselj anyával!), én magammal (,,Segítség, megőrülök!), majd egyszer csak :

   -CSEND!!!- szuper, megjött Rose nagyi. Mindenki elnémul. Én mozdulok először.

   Egy hatalmas ,,Nagyi!” kiáltással a nyakába ugrok.

   -De jó, hogy itt vagy! Nem is tudtuk, hogy jössz!-

-Én is csak öt perce tudom!  Két, azaz KÉT utcányira hallani az ordítozásotokat!!! Csak azért jöttem, mert úgy hallottam, hogy valaki segítségért kiállt! Mi történt?

Elvörösödök. Szerencsére Edward már nyitja is a száját.

   -Semmi különös, csak történt egy kisebb katasztrófa: Stef a szokásos önmagáról való ömlengés közpén tartott…

   -Már túl volt a zseniálison, az elképesztően okoson és a hihetetlenül ötletesen, mikor én közbe merészeltem szólni, hogy kihagyta a csodálatost, erre nekem ugrott, nekilökött anyának, felébresztette apát és mindenki egyszerre ordított. Nagyjából ennyi történt.- fejezi be Jack.

   Köszi, tesók. Nagyi a felháborodottságtól nem jut szóhoz, én pedig kihasználom a szünetet, hogy rendbe szedjem a gondolataimat.

a    Ne felejtsem el megfojtani Edward-ot és Jackie-t

a  Nagyi számára, aki eddig szentnek hitt, ki kell találnom valami hihető mesét

a  Megnyugtatnom anyut, aki az ájulás szélén áll

a  Kibékítenem aput, aki mindjárt megfojtja Jack-et

a  Mindezt úgy, hogy tizenöt percem van oda érni Florean Fortescue Fagylaltszalonba, és még Hop-port kell szereznem. Hurrá…

   -Nagyi, beszélhetnénk?

   -Mi? Ja, persze!

   Bemegyünk az előszobából a nappaliba, és leülünk a lila-zöld kanapéra.

-         Na szóval- kezdem, és elmesélem mi történt hajnali öt óta, vagyis amióta felkeltem. (Na jó, néhány apró részletet kihagyok… Edward ,,ébresztőórája”, Jack fojtogatása…)

   Pontosan 4 perc alatt hadartam el ezt, és éppen a végére értem, mikor valaki sikít. Na, ez Jack. Nem sikítozik gyakran. Asszem, máris tudom, mi történt…

   -Nagyi, egy pillanat…-kimegyek az előszobába. Ahogy sejtettem. Anya elájult. Egyetlen megoldás van. De ez kegyetlen.

-Apa, menj ki! Jack, tartsd szóval nagyit! Edward, tudod a dolgod! –utasítom a család ébren lévő tagjait.

   Aztán anya fölé hajolok, és… csiklandozni kezdem, miközben bátyám egy pohár jéghideg vizet önt rá. A módszer bevált! Kinyitja a szemét.

   - Na! Jack! Gyere egy pillanatra!- öcsém kijön, a fülébe súgom a feladatát, majd visszarohan a szobába és már hallom is a hangját.

   - Nagyi! Gyere, nézd meg az új sakk-készletemet!- oké, tiszta a levegő. Ilyen félholt állapotban nem tanácsos megmutatni anyát Rose nagyinak. Anyát a vörös-arany fotelbe ültetem. Apa mond egy Invitót, és a konyhából a kezébe repül a felélénkítő gyógyszer, 3 szem Sav-a-Júj cukorka. Anya engedelmesen bekapja a ,,gyógyszert”.

  -JUJ!- kiált fel, és felugrik a fotelből.

  -Működik -állapítom meg vigyorogva. – Na, további jó szórakozást rohannom kell!

   Felfutok a szobámba, felkapom a lila felsőmet, egy cicanacit, egy zöld kalapot és szandált, nyomok egy gyors puszit a folyosón álló nagyi arcára, mondok egy hellót a családnak és kiviharzok az ajtón. Két utcával arrébb befordulok, és továbbrohanok az utca végén álló hatalmas faház felé.

Előszó

Előszó (vagy valami hasonló…)

Furcsa család+ fura barátok-fura kalandok= ZŰRÖS élet

Igazán nem csoda, hogy nincsenek ,, egyszerű” hétköznapjaim. A híres Harry Potter egyetlen lányának, Lily-nek LB-jeként nincs egyszerű életem. Hatalmas bajkeverő, ahogy én is. Á, dehogy, nem, mondom NEM töltjük a fél iskolaévet büntetőmunkán, á nem! Szerencsére (vagy szerencsétlenségünkre?!) az élet a Roxfort-ban sohasem uncsi!!!

Előszó előtti szó

Amit jó tudni:

Történetem 17 évvel a hetedik könyv után játszódik. Harry Potter három gyereke közül az egyik Lily Luna Potter a legjobb barátnőm. Engem ugyan második közepén eltalált egy emléktörlő bűbáj, azt azért tudom, hogy idén kezdjük a harmadik évünket a Roxfortban,

és biztos, hogy idén sem fogunk unatkozni!

Hello!

Hi, Everybody!

Most kezdtem az írást, és kíváncsi vagyok, hogy tetszenek a történeteim másoknak. Aki valamilyen véletlen folytán idetévedne és elolvasná a sztorimat, azt nagyon kérem, hogy kommenteljen!!! Nagyon sokat segítenek a pozitív és negatív visszajelzések is!!!

Történetemet az egyik legjobb barátnőm sztorija alapján írom, amit, ha idekeveredtek, feltétlenül olvasatok el (potter4e.blogspot.com , nekem elhihetitek, nagyon jó!!!).